Mindsetting

A vásárlás szüneteltetésének gondolatával már kacérkodom egy ideje, és eredetileg januárban vágtam volna bele a saját challenge-embe, azonban egy bécsi kiruccanás alkalmával sutba dobtam az egészet, és az első (igazából egyetlen) Lush-ban, ami szembejött velem, megleptem magam egy féláras karácsonyi ajándékcsomaggal. Mivel ezt egyébként tényleg egy jó konstrukciónak tartottam, főleg, hogy erre az évre letudtam a Lush-látogatást, nem különösebben bosszantott, hogy ezzel keresztbehúztam a saját számításaimat.

Aki olvas más, főleg nemzetközi blogokat az talán már találkozott ehhez hasonló elgondolással.

A lényeg, hogy ebben a három hónapban, tehát február 1-től április 30-ig nem vásárolok:

• ruhát, mert nincs alkalom, amire ne tudnék felöltözni a szekrényemből, még úgy is, hogy lesz közben egy évszakváltás
• könyvet, mert halomban állnak azok a kötetek, amelyeket az ősszel szereztem be, de még nem olvastam
• dekorkozmetikumot, mert nincs szükségem se egy hatodik rúzsra, se egy sokadik szemhéjpalettára
• csipret-csuprot, díszpárnát, illatgyertyát, vagyis bármit, amit a lakberendezési részlegen lehet kapni
• olyan élelmiszert, amit azért veszek, mert majd csinálok humuszt/tápiókapudingot/vegán gofrit és még sorolhatnám azon ételek az alapanyagait, amik sosem készültek el, de rám romlottak (bezzeg csoki még sose…) – ezt nehezebb szűrni, mert lehet, hogy a csirkét se sütöm meg azonnal, de az ilyen fancy dolgokat általában bioboltokban szoktam beszerezni, ott szükséges észnél lenni

Eddig ez leírva nem is tűnik annyira kivitelezhetetlennek, de most jön talán az egész játékban a legnagyobb kihívás:

• no eating out, ami az ebédet illeti. Mivel sajnos a belváros nem éppen az olcsó menzáiról híres, így maradnak a túlárazott éttermek, kifőzdék, ahonnan általában heti egyszer-kétszer szerzek ennivalót, vagy éppen rendelek valahonnan. Most három hónapra ezeknek búcsút intek, és az ebédkészítést megoldom otthon.

Igazából egy hét már el is telt, és eddig nem érzem azt, hogy ki- vagy lemaradtam volna bármiről, csak azért, mert kerülöm az üzleteket. Ma átszelektáltam a ruháimat, és tisztán látszik, hogy tavasszal lesz mit felvennem.

A BA-képzés utolsó előtti vizsgaidőszakának végéről hazafelé a vonaton volt időm átgondolni, hogy milyen év előtt is állok. Merthogy a vizsgaidőszakban eléggé beszűkült a figyelmem – nagyjából a vizsgák miatti izguláson és az örök mit kellene enni kérdésen kívül más nem érte el az ingerküszöbömet. (Ami nem igaz, mert mi owerthinking queen-ek természetesen olyan apróságokat is észreveszünk, amit egyszerű földi  jó nagyokat stresszelünk, míg más normális emberek csak megvonják a vállukat.)

via GIPHY

Ennek a két és fél órás fél-alfa-állapotban töltött daydream-nek köszönhetően körvonalazódott bennem, hogy micsoda izgalmas év vár rám– tanulmányilag és szakmailag legalább is mindenképpen. Viszont nem szeretném, ha csak erről a két területről szólna 2019, bár élvezem a munkám, és szeretem, amit tanulok, de a work-life balance számomra nagyon fontos. Így jutottam arra a felismerése, hogy itt az ideje fejleszteni a hétköznapi tudatosságomon. Noha nem tartom magam egy impulzív embernek, de gyakran előfordul, hogy ész nélkül cselekszem, aminek az az eredménye, hogy mardos a bűntudat, amiért olyan dolgokat vásároltam, amikre igazából se szükségem. Vagy éppen, engedek a csábításnak, és a Jégbüféből szerzek uzsonnát ahelyett, hogy elrágcsálnék egy almát. Vagy egész hétvégén semmi mást nem csinálok, csak falom a 200 első randit (műhelymunkaírás helyett).
Szeretnék a rossz szokásoktól megszabadulni, jó szokásokkal és egyben élményekkel gazdagítani az életem, legfőképpen, hogy a hétköznapok színesebbek legyenek.

Tudatosság alatt nem csak azt értem, hogy minden oldalról megnézem magam a próbafülke tükrében, mielőtt a kasszához sétálok a kiszemelt holmival, hanem a környezettudatosságot, pénzügyi tudatosságot és a testtudatosságot (is).

Nem állítom, hogy tudom, hogy kell ezeket csinálni – mivel, ha tudnám, alapból tudatosabban szervezném az életem, és nem indítanék blogot arról, hogy hogyan fogom csinálni majd, ha már tudom, hogy kell -, de a lelkesedés fél siker, az pedig megvan.

Hogy miről is fog szólni ez a blog?

Pontosan még nem tudom. Lesz csacsogás azokról a challenge-ekről, amiket kitaláltam magamnak (most épp egy No shopping projektben vagyok, de majd a következő bejegyzésben írok erről, hogy miért és miképp), lesznek pszichológiával kapcsolatos posztok, könyvekről, amiket olvastam, filmekről, amiket láttam (és amiken nem aludtam el). 

PS. A design-on majd dolgozom, de annak is örültem, hogy első körben sikerült leszednem a sallangot. 😀